2014. december 7., vasárnap



Elég régen harangoztam be azt a szándékomat, hogy beszámolok olvasóimnak azon "élmények" csekély hányadáról, amelyek (másfél év híján) ötvenöt évi ügyvédi működésem idején beleégtek az agyamba, idegeimbe, izmaimba, csontjaimba és vélhetőleg beépülnek haló poraimba is...
Ha ezt a hosszú pályaszakaszt vesszőfutásnak nevezem, talán nem esem túlzásba.

Az ügyvédi pálya mindenkinek nehéz, egy szangvinikus alkatú egyénnek meg pláne.
A hallgatást "fortélyos félelem" kényszeríti az emberre. A személyes konfliktusok következményeit ugyanis nem nekem kell viselnem, hanem ügyfeleimnek, mert miattam őket sújtja az egyéni, ill. "kollektív" bírói emlékezet, amely nem ismer méltányosságot, nem számol elévülést, nem ad amnesztiát.
Terveim szerint jogeseteimet olvasmányos formában fogom leírni "Nyilt tárgyalás" gyűjtőcím alatt, enyhén szatirikus formában. A szereplőket nevükön fogom nevezni és állok elébe esetleges felháborodásuknak.
Az írások ebben a blogban és Facebook oldalamon jelennek majd meg, ami az olvasóknak módot nyújt, hogy észrevételeiket megtegyék.

Egy tervezett sorozatról van tehát szó, amely elé - úgy érzem - nem árt egy kis prológust írni.


A bírák, természetesen nem egyformák. Jó és rossz tulajdonságaikat palástba burkolva felviszik a bírói emelvényre, ahol ezek úgyszólván maradéktalanul érvényre jutnak a "köztársaság nevében". Tulajdonképp nem a jó és a gonosz bírákról akarok írni, hanem magáról a bíróságról, amelyet a "leggonoszabb kasztnak" tituláltam a svájci frankhitelekről írott cikkemben. Akikről írok, azokat mint e kaszt tagjait kívánom bemutatni, akik tudatosan ártottak embertársaiknak.

Sok szomorú, felháborító história vár nálam sorára. Azt tervezem, az u.n. Bardi üggyel kezdem, amely iskolapéldája annak, miként lehet bírói úton, pulpitus műveletekkel", egy családot totálisan tönkretenni.

Az írás terveim szerint a hét végén jelenik meg, de nem ezen a blogon, hanem egy másikon, amelyet erre a célra hoztam létre, de kialakításán még dolgoznom kell.
Akit olvassák honlapomat, ill. Facebook oldalamat az írásokat meg fogják találni.







2014. január 29., szerda

Ukrajna küzdelme a meleg szörnnyel

Felirat hozzáadása












A kibontakozó történet jelképes és valóságos egyszersmind. Szereplői ugyanis messze túlmutatnak önmagukon, térben és időben egyaránt.

De kik a szereplők? Az ukrán nép? Dehát van olyan? Nincs! Hát akkor mi történik abban a földrajzi térségben, amely a térképen Ukrajnaként van feltüntetve?


Ukrajna a zsidó világfelforgatás legújabb célpontja. A "jelképes kígyó" világfojtogató útja rögösebb a kelleténél. A szörny emiatt egyre dühödtebben tekergőzik, csapkod.


A lerobbant Ukrajnára, a kódis ukránokra senkinek sincs szüksége, a legkevésbé az Európai Uniónak, amely saját görögjeit, spanyoljait, portugáljait is legszívesebben vízbefojtaná. Miért tárta hát ki ölelő karjait a lompos ukránok előtt? Szívességből! ZsidóAmerikának ugyanis támaszpontra van szüksége ahoz, hogy Oroszországot közvetlen közelből szorongathassa. Az ukrán kormány azonban az orosz opció mellett döntött. Emiatt ugyanolyan romhalmazzá kívánják változtatni Ukrajnát, mint Irakot, Libiát, ill. Szíriát.

A recept is hasonló az előbbiekhez. "Demokratikus ellenzéket" kellett létrehozni, amely olyan agresszív "tiltakozásba" fog, amit egyetlen szuverén hatalom sem viselhet el. És akkor elszabadul a pokol. De kik a gyújtogató, romboló, gyilkoló ördögök? Hát kezdetben az angol, francia, amerikai és zsidó "elit" terrorkommandók tagjai. [Az Al Kaida csordák a második etapban következnek, amikorra már az ország romokban hever, a lakosság részben kipusztult, vagy elmenekült.]


A "demokratikus ellenzéknek" nem mindíg akad "ikonja", de azért nem árt ha van. Most van: a zsidó-buzi ökölgép Vitalij Klicsko személyében. A héber fantázia hamarosan egy tömegyilkos Józsuét, vagy filiszteusverő Sámsont tisztel benne, ha így haladunk. De hogy haladunk?


Ukrajnában sokféle a népség - katonaság. Vannak persze ukránok is, de pl. a doni kozákok és a Kelet/Dél Ukrajnában, ill. a Krím félszigeten élő oroszok nem annyira ukránok...


Épp a napokban esett szó arról (Oroszvilág), hogy a kozákok rendteremtésre készülődnek. Ehhez aztán jól értenek! Róluk írja a HROMADA, a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület lapja, hogy "a XV. Században, a Dnyeper partjain és a déli sztyeppéken megszületett az új hazafias erő, a kozákság, amely a későbbiek során jelentős szerepet játszott Ukrajna történelmében. A kozákságot az a szükségszerűség hívta életre, hogy a Dnyeper melléki lakosságnak számtalan keleti, nyugati, északi és déli hódítóval kellett felvennie a harcot. Az ukrán kozákság szabadságvágyát, nemzeti hősök egész sorának vezetésével vívott csatáikat egy nagy célnak rendelte alá: újjászervezni az ukrán államot az egykor volt Kijevi Rusz területén és megvédeni a pravoszláv hitet."
Na! Most mindez egyszerre jut dögrovásra. Hacsak...


Nos bőven van arra példa, hogy végveszélyben egy nép halálra szánja magát és móresre tanítja a hódítót. Gondoljunk csak Vietnamra Afganisztánra ésatöbbi.

A kozákoknál maradva biztos emlékeznek arra, hogy ez az öntudatos nép bátran dacolt a cárokkal, de olykor a szolgálatukba állt, ha úgy kívánta nemzeti érdekük. Alig hinném, hogy a kozákoknak leküzdhetetlen vágyásuk lenne a megszorítások rohadt Európájára. Ukrajna tizenkétmillió orosz "alattvalójáról" sem hiszem ezt.

Most minden adva van egy óriási pofonhoz a héber pofákra, a cár atyuska is... Mert Putyin is szimbolikus alak: minden oroszok cárját szimbolizálja. Már csak bólintania, estleg csak kacsintania kell és egyszerre indulnak a jelképes kozák "lovas szotnyák" a krími orosz szabadcsapatok és az orosz különleges terrorelhárítók (csak őket ugyanúgy letagadjuk, mint a Nyugat a saját terroristáit).


Ennek az operációnak egy szempontot kell szem előtt tartania: mindenkit likvidálni kell, aki a felforgatásban részt vesz.

Klicsko-Trockíjnak is meg kell kapnia a neki járó jégcsákányt, még ha kilukad is a kipája...

Sz. Gy.








2014. január 26., vasárnap

Európa destabilizálása



Ah' a "vérző Ukrajna", mondjuk ha a tévébe nézünk, vagy a rádiót hallgatjuk. Ezzel aztán napirendre is térünk a dolog felett, hisz Ukrajna oly távol van, mindennapi bajaink pedig oly közeliek.

Nem feltétlenül szükséges, hogy eszünkbe jusson az párszázezer magyar, aki a Kárpátontúli terület alattvalója. Több is veszett Mohácsnál, gondoljuk - tudat alatt...

De tényleg olyan messze van Ukrajna és annyira kizárt mindenféle "begyűrűzés", hogy tudatunk szőnyege alá söpörhetjük a kérdést?


Mert miről is van szó?


Amikor szétrohasztották a Szovjetuniót cca. huszonötmillió orosz került az utódállamok fennhatósága alá. Ez is egy Trianon a javából - orosz léptékben. A legnagyobb orosz kisebbség Kelet, ill. Dél Ukrajnában rekedt, cca. tizenkétmillió ember. Ezek közül legtöbben a Krim félsziget foglyai.

Krím, Oroszország legfontosabb támaszpontja, ukrán fennhatóság alá került. Nem vicces ez? Hogy tűrheti, miért tűri ezt a nagy medve? Biztos emlékszünk rá, hogy Anglia a tőle 12.000 km.-re fekvő gyarmat - a Falkland szigetek - birtoklásáért háborút vívott Argentínával, de ez más, Angliának lehet, nem köteles hagyni a "jussát"...

Ukrajna mint FÁK ország nem volt eléggé demokratikus. A CIA megszervezte a "bársonyos forradalmat"  ami fényesen sikerült, de nem lehetett megenni. A "demokratikus" Ukrajna ezután mindent megtett, hogy bosszantsa a nagy északi szomszédot. Hol megcsapolta, hol elzárta a területén keresztül húzódó gázvezetékeket, hol csupán csak nem fizetett a gázért. Oroszország pedig tűrt. Azaz mégsem,mert mérhetetlen áldozatok árán megépítette a tolvaj - rabló szomszédot elkerülő Északi, és gőzerővel építi a Déli Áramlatot.

Aztán Ukrajna előtt megnyílt a mennyek kapuja. Napirendre került EU csatlakozása. Ez maga egy lázálom. A belülről rothadó, kivülről dűledező Európai Úniónak egy újabb púp a hátán a koldús Ukrajna. Minden józan gazdasági megfontolás a felvétele ellen szólna, de nem szól, mert Ukrajnára szüksége van - no nem Európának, hanem ZsidóAmerikának - ám nem mint gazdasági partnerre, hanem mint Oroszország köldökébe ágyazott katonai támaszpontra.


Mit nyújthat(na) az EU Ukrajnának? Hát amit Görögországnak, Spanyolországnak, Portugáliának nyújt: megszorításokat, nyomort, munkanéküliséget, stb. Csakhogy ezek az országok egykor Európa fénylő és főleg gazdag (!) csillagai voltak, amig a zsidókamattal tönkre nem tették őket. De Ukrajna szegény volt az utóbbi évtizedekben, hiába rendelkezik a világon talán legkitünőbb termőtalajjal, gazdag ásvány-vagyonnal, stb. 


Nem kell gazdag képzelőerő a továbbiak előre látásához. De vannak akik nem látnak előre: az ukránok... Ha nem így lenne, nem lehetett volna őket úgy megvadítani mint egy bivalycsordát. Most ég Ukrajna, azaz csak a nyugati fertálya. Ott szervezi az "ellenállást" a Hugyagyú Klicskó és bandája - látszólag... Látszólag, mert a "sajnálatols eseményeket" a CIA szervezi, a terrorcselekményeket pedig ugyanazok a kommandók hajtják végre, akik oly eredményesen operáltak Irakban, Libiában és Sziriában. Mi történt ott tegnap, mi történik ma Ukrajnában? Semmi különös. 


"Fegyver csörög, haló hörög. A nap vértóba száll." 


Mi ez? A kapitalizmus balladája. Egy rövid fejezetecske a "modern" gyarmatosítás fekete könyvéből.


De mi lesz Kelet-Ukrajnával? Mi lesz a Krím- félszigeten? Gumi égetés? Aligha.


Oroszországnak viszont lépnie kell! Mit lép? Fellép a nyugatukrajnai jelenségekkel szemben? Vagy segít Ukrajnának széthasadni egy nyugati és egy keleti fertályra? Ez látszik a legvalószínűbbnek. Ez az opció elfogadható Oroszország számára. Mert módjában áll, tehát szanálni fogja Kelet-Ukrajnát. Ez kevesebbe kerül, mint a "Nagy Ukrajna" rendbetétele. Nyitva tartja a "korridort" Nyugat-Európa irányába.

Ez persze számunkra nem direkt megoldás, hisz mi - amilyen mázlink van - Ukrajna büdös vége alá kerülünk. A fenti térkép balsarkánál látható, hogy Kárpát-Ukrajna a nyugati parthoz lesz horgonyozva. Jut eszembe, érdekes hogy a Kárpátokon belül nem égetik a gumikat, nem szállják meg a középületeket és nem verik be a rendőrök fejét. Hogy van ez? Vagy csupán késik, ami végülis nem múlik? Nem tudhatjuk, de elmélázhatunk azon, lesz e "begyürűzés" és ha igen, mit hoz a konyhánkra, vagy mit visz el onnan?


Ha Ukrajna egészben eldől, Orbánnak annyi! Ha Kelet-Ukrajna orosz befolyás alá kerül, Szarházy és bandája ellenzékben reked és mi négy évig élvezhetjük majd a legunalmasabb, legterjengősebb felszólalásokat és méltatlankodhatunk az Orbán klán gaztettei miatt.

Vonzó perspektívák...

Ami engem illet, javíthatatlan optimista révén, valamiben mégis reménykedem.

Nem csak ZsidóAmerika és Nyugateurópa üzent hadat Putyinnak, hanem Putyin is a rothadt eurokapitalizmusnak. Mint okos kágébés - remélem - belátta és komolyan is gondolja, hogy az orosz nép felemelkedésének feltétele a kapitalizmus felváltása valami mással. Ez a "valami más"  a szemünk előtt formálódik Oroszországban, Kínában és a BRIC csoportosulás más országaiban.

[Épp tegnap lelkendezett az egyik barátom amiatt, hogy Kína piacra dobja dollárkötvényeit és kiterjeszti tengeri felségterületét olyan vizekre is, amelyeket eddig az amerikai flotta uralt. Ez külön téma, de itt. felemlíteni nem felesleges.]

Ha megváltozik a gazdálkodás rendje, módosulni kell a "garázdálkodás rendjének" is. Orbán, a szálláscsináló, kényelmetlenné válhat Oroszország számára és - figyelemmel korábbi oroszellenes machinációira is - kibillenthetik a hatalomból, amibe oly mélyen bele gyökerezett.


Figyeljünk, meglátjuk!

Sz. Gy.















2014. január 23., csütörtök

Újra blogolok!

Elhatároztam, ismét hozzákezdek a rendszeres blogíráshoz. A kommentek írása számomra továbbra is fontosnak tűnik, de egyre nyilvánvalóbb, hogy nehézkessége miatt nem képes a drámai módon felgyorsuló események követésére. Ezt tapasztalom Facebook oldalamon is, amelyen úgyszólván nem győzöm elolvasgatni a méltatást igénylő eseményekről szóló bejegyzéseket. A blogírást emiatt aféle "gyorskommentárnak" szánom.

Itt és most újra fel kell tennem magamnak, esetleg mások is feltehetik nekem azt a kérdést, mi az értelme annak, hogy ide - oda, ilyen - olyan formában írkáljon az ember? Látni kell ugyanis, hogy az Internet devalválta az írásbeli gondolatközlést. Egyre többen válnak az íráskényszer "áldozataivá" és egyre kevesebben képesek írásmüveik kritikai elemzésére. Egyre kevesebb elolvasott betü esik a leírt betükre. Drámaian romlik a forrásmunkák "hozzáolvasásra" való hajlandóság egyfelől; a hírek és a hirelemzések (kommentárok) olvasása pedig kapkodóvá, felületessé válik másfelől. A kor rohamtempójának áldozatává válik az író és az olvasó egyaránt. (Nem is merem leírni, hogy terjedelmes cikkeimre hány percet szánnak olvasóim - az elemző programok tanúsága szerint...)

Mindezek belátása lerontja az ember önértékelését és egyre terhesebbnek, haszontalanabbnak érzi, hogy íráskényszerének hódoljon. Tipikus csapdahelyzet jön létre.

Mit lehet hát tenni? Mikt tudok én tenni?

Sajnos lehetőségeim behatároltak. Az egyik korlát életkorom, amely a mozgékonyságomat csökkenti. A mozgékonyság további kemény korlátját a helyváltoztatás drámai költségnövekedése jelenti. A városban villamossal, busszal, trolival ingyen közlekedem. (Az ellenőr a közelembe sem jön...) A helyközi közlekedés vonattal és autóbusszal rendkivül időtrabló, gépkocsival pedig megfizethetetlen. Amit tán' még bírnék lelkileg, ill. fizikailag, egyre kevésbé bírom anyagilag.

A következmény: írásaim hátterében egyre kevesebb a személyes élmény, egyre több az olvasott, ill. filmeken, videoclipeken látott anyag, amelyek visszfénye igen halvány, visszhangja erőtlen. Ezt beszürkülésnek nevezem.

Amit javamra írhatónak gondolok, az a düh, ami a rohadt való világ eseményei miatt elfog és "ihletet" ad. A másik "érdemem" hogy sokat éltem, sokat láttam és rémúltbeli élményeim néha frissebbek, elevenebbek mint a tegnapiak.

Az a fixa ideám, hogy ezek az élmények akár érdekesek, ill. tanulságosak is lehetnek a fiatalabbak számára. Sokszor képzelem magam Svejk szerepébe, aki minden jelenidejü eseményt egy múltbelivel társít olymódon, hogy a kettőt összekapcsolva a konkrét értelmetlenség valami elvont értelmet nyer.

Ilyesfélék mocorognak a fejemben, amikor az újabb "honlap-reformot" bevezetem. Kérem legyenek irántam elnéző jóindulattal.

Sz. Gy.



2013. május 3., péntek

Az inkvizitor meg az asszony.


 Tudjuk, nem csak katolikus inkvizíció volt, hanem református is. Nem kevésbé aljas példaképénél.
Volt? Áh dehogy! Van, müködik ma is!

Az "eretnek" ifj. Hegedüs Lóránt számára a szent zsinat elnöke, készíti elő az autodafét. Ez nem az első rugaszkodás. Néhány éve már az egyházi (!) bíróság elé hurcolta a renitens lelkészt, de akkor nem volt szerencséje. Nem adtak neki igazat és a főgondnokkal egyetemlegesen még 345.000 Ft. költséget is meg kellett térítenie.

De most! Itt a nagy alkalom. A "vizsgálat" ítélethírdetéssel kezdődött. "O
stoba, kártékony és elfogadhatatlan magatartásnak nevezte, hogy a budapesti Szabadság téri lelkipásztor a Zsidó Világszövetség magyarországi ülésének idejére anticionista tüntetést szervezett. Jelezte, hogy az országos értekezlet nyilatkozatban ítélte el a történteket és fegyelmi vizsgálat megindítására kérte az illetékes egyházmegyét. A lehetséges szankciók a megintéstől a lelkészi hivatástól való eltiltásig, vagyis a palástvesztésig terjedhetnek – derül ki a cikkből. Azért derül ki  cikkből, mert  a zsinati elnök a balliberális sajtót örvendeztette meg a készülő kivégzés hírével.

Református körökben régóta téma a főzsinatos "pártállami múltja". Eddig megúszta, de meddig tart ki disznó szerencséje? 

Mindenesetre a pácban levő lelkész helyére állt asszonyban emberére talál a pohos főinkvizítor. 

Láttunk már karón varjút, azaz hogy a hóhért akasztották. Hogy inkvizítort égettek volna, nem általános szokás, de előfordulhat...
 

2013. április 27., szombat

A Laborcz - hecc. Második felvonás

Jó régen (2007 december 12-én) volt, hogy a témáról írtam. Blogom címe: "A Laborc - hecc" A linkről elérhető az írás. Tartalmát azért röviden összefoglalom, a kényelmesebbek kedvéért.

Laborc kinevezése miatt akkor Kövér László csapott balhét - mondván, hogy Laborcz Dzerzsinszkij akadémiát végzett, ergo a szoci kormány kommunistákat  melenget a kebelén.


Aztán kiderült, hogy Laborcot Stefán Géza vezérezredesnek kellett volna átvilágítania, akit viszont a Fidesz kormány nevezett ki, jóllehet ugyanazt az akadémiát végezte amit Laborc... Ráadásul Stefán Géza kinevezésekor talán épp Kövér László volt a titkosszolgálatok felügyeletét ellátó tárcanélküli miniszter. A Fidesz orrát - szemét, úgy látszik, csak ellenzékben csípte a moszkvai kölni illata ... Ezt a kínos témát akkor Szilvási György kottyantotta el. Nagy tehát az ő bűne a Fidesz szemében, most faszol miatta...

E közjáték kapcsán idéztem Lenin elvtársat, aki azt mondotta volt: "elvtársak, csak az elvi politika a helyes politika".

Nos a szüntelenül és szemérmetlenül hazudozó Fideszt könnyebb lenne utolérni és leütni mint a sánta kutyát. Dehát a birkák erre nem képesek.


Most hogy a Laborc hecc második felvonása zajlik eszembe jut egy s más a legendás olajidőkből, ezért írom ezt a blogot.

A Portik ügy felmelegítése és az MSZP kormányzatnak az olajbűnözéssel való szilárd összekapcsolása a Fidesz kormányzat eddigi legaljasabb és legveszélyesebb félrevezető manővere. Mert miről is van szó?

Az olajozás az Antall kormányzat idején indult, úgy 1991/1992 magasságában, amikor Boross Péter volt a belügyminiszter, Pintér Sándor az országos rendőrfőkapitány, Kupa Mihály a pénzügyminiszter, Arnold Mihály az országos vámparancsnok, Solt Pál a legfőbb bíró és Györgyi Kálmán a legfőbb ügyész. [Antall halála után Boross lett a miniszterelnök.]

Ennek a személyi körnek - amely a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat átfogta, lett volna a kötelessége, hogy szoros együttmüködésben felvegye a küzdelmet az olajmaffiával.

A szoros együttmüködés létre is jött, csak épp ellenkező céllal...


Csak jóval később derült ki, hogy akik az Alkotmány, a Büntető Eljárási Törvény és az Ügyészségi Törvény "bűnüldözésre" utasitó kategórikus parancsainak eleget akartak tenni tulajdonképp vakok és hülyék. Nem vették észre, hogy az olajmaffia nem egy külső bűnözői kör, hanem maga a "demokratikus jogállam", amelynek minden szerve közremüködött valamilyen módon az olajozásban és részesedett annak hasznából. Ill. részesedik ma is, hisz ma is azok a pofák ülnek minden zsíros állásban, akik az "olajköztársaságot" megalapították és "felvirágoztatták".

Ha kedvem és főleg időm lenne összeállítanám az "alapító atyák" képgalériáját és aláírnám, ki miről nevezetes, Lezsáktól Salamon Lászlóig, stb.


A Boross kormányt a Horn kormány követte. Horn úgyszólván első politikai nyilatkozata Györgyi Kálmán szenttéavatása volt. Ő aztán tudta, mivel érdemelte ki "nagyrabecsülését" ez a finom úr.

Horn után Orbánnal ajándékozta meg a nemzetet a magyar választók kegye. Orbánnak is volt egy jellemző kezdő lépése: Pintér Sándort nevezte ki belügyminiszternek, úgyszólván a vádlottak padjáról. E két embernek égető szüksége volt egymásra. Tudjuk miért.

Orbán első országlása idejére esik a parlamenti "olajbizottság" vizsgálata. A bizottság elnöke Pallag László lett, egy jószándéku abszolut dilettáns. A bizottság tagjait a parlamenti pártok delegálták. Álltam az olajbizottság előtt így kijelenthetem, a delegátusok politikai beállítottságukból, intelligenciájukból és vérmérsékletükből eredő eltérésekkel, egy célra törekedtek: a vizsgálat eredményességének meghíusítására. "Sikerükhöz" hozzájárult Orbán is, aki a bizottságot "szélnek eresztette",  a vizsgálat anyagot titkosíttatta.

A "második Laborc-hecc" egy offenzív politikai és titkosszolgálat manőver, amelynek az a célja, hogy az "olajkor" valamennyi maffia leszámolását és "tisztogató" hadmüveletét közvetlenül Portik, közvetve az MSZP nyakába varrja, ami csak részben (esetleg csak kis részben) "jogos".

Emlékezzünk csak az Aranykéz utcai robbantásra, amelynek cél-áldozata Boros Tamás lett. Ha valaki (véletlenül) végighallgatta, ill. végignézte ügyész jelenlétében eszközölt kihallgatását és nem kifejezetten laikus ezen a téren, a következőket kellett észrevennie.

Először is az ügyész (személye változott) szunyókált, vagy feltünően unatkozott a kihallgatás során. Kérdéseket nem tett fel. Az életéért rettegő nyomorult mindenáron köpni akart. Csakhogy ezt a kihallgató nem engedte. Ahogy a "mese" a konkrétumok felé közelített volna a következő kérdés "továbbléptette" a koronatanút. Magyarán szólva beléfojtotta a szót.
Boros Tamás vallomása még ebben az "abortív" formában is sokkal jelentősebb mint a Laborc - Portik beszélgetések. Ugyan, Pintér úr, ezt miért nem teszik közzé?

Esetleg arra is kitérhetne, Borost miért rendőrnyomozók hallgatták ki? Ha Boros köphetett volna rendőrökre (is) köpött volna. Az ilyen nyomozást az ügyész nem (bóbiskolva) felügyelni, hanem végezni (!) köteles.

Portik, a felvezetés szerint, "baloldali" pentito. Lehet élte fogytáig börtönbe varrják árulkodása miatt. De milyen oldali pentito volt, pontosabban lett volna Boros, ha hagyják kipakolni? Nem hagyták és meggyilkolták, hogy ne köphessen. De ki? Portik? Miért épp Portik?

Ez a politikai "irányultság" egy további kérdést is felvet. Létezik jobboldali és baloldali rendőrbűnözés? Ezt kötve hinném, de ha mégis létezik, én a "jobboldal" túlsúlyát vélelmezném, nagyon sok következtetési alapom van erre.

Most - írás közben - kezdek magamon gondolkodni. Papa '96 körül kezdett az olajügyek körül legyeskedni. Én '92-ben már megyei főügyész voltam, közvetlen harcérintkezésben álltam nem is annyira az olajmaffiával, mint Boross Péterrel, Pintér Sándorral, Györgyi Kálmánnal, stb. Még  Gergényi Péterrel is volt dolgom. Pintér úr őt, a vasprefektust, nevezte ki "mellém" Hajdú - Bihar megyei rendőrfőkapitánynak. Mivel kezemet - lábomat nem ő nyűgözte, hanem a legfőbb ügyész, Gergényivel nem töketlenkedtem. Mindenben egyetértettünk. Abban is, hogy Gödrös Imre a legjobb barokk-bútor készítő kereskedő, akitől mindketten vásároltunk...

Beugrik egy furcsa látogatás is, Tellér Gyula - Orbán egyik tanácsadója - részéről. A jó úr, mint az olajügyek ismerőjével akart velem szót érteni, de hamar észrevettem, hogy 1994-től indít, azaz számára a "kályha" a Horn kormány hivatalba lépése. Amikor közöltem vele, hogy az én naptáram 1992-től kezdődik, sietve faképnél hagyott. [Az ebédet azért kifizette...]

Most, hogy az olajügyet "újra mikrózzák", csemegének a 2014-es választásokra, úgy gondolhatnám, esetleg valaki újra kíváncsi lesz egy olyan volt főügyész véleményére, aki '93-ban olajvonatot fogott és "olaj-rendőrfőkapitányt" buktatott. De nem. Senki sem kíváncsi, egyöntetüen (!) nem kiváncsi sem a Fidesz, sem baloldali, sem jobboldali, még kevésbé "szélsőjobboldali " ellenzéke. Nem furcsa ez? Egyáltalán nem! Az "olajköztársaság" továbbra is létezik, sőt virul. A "harc" a martalék újraelosztásáért folyik. A harc persze áldozatokkal jár. De kik az ádozatok? Az olajozás segédmunkásai, mint nemkivánatos tanúk, rendőrtisztek, akik komolyan vették hivatásukat, mint Kuzma Mihály alezredes és ügyészek, akik...

De miket is mondok! Az ügyészi testületből csak egy ügyészt ebrudaltak ki "olajügyek miatt" és az én voltam. A testület "hű maradt" esküjéhez. Pl. Dr. Kovács András - volt Szabolcs Megyei főügyész - kollegámat '93-ban, az olajügyek dandárjában, megínterjúvolták és azt mondta, ha Szabolcsban lenne olajbűnözés, ő tudna róla. Volt! Nem tudta. A közelmultban ment nyudíjba, tizenhét évvel később mint én...

Hát ennyi volt. Jóccakát!

Sz. Gy. 
























 


2012. május 27., vasárnap

Civilizációk háborúja - az uzsoracivilizáció ellen.

Sokan sokfélét összeírkáltak már a civilizációk háborújáról, többnyire marhaságokat. E téren veri a mezőnyt Samuel Huntigton, a harvardi tojásfejü, aki szerint "A nagyhatalmak versen gését a civilizációk küzdelme váltja fel ... a Nyugatot saját egyetemesítő törekvései mindinkább konfliktusokba sodorják más civilizációkkal, leginkább az iszlámmal és Kínával" Erre a Népszabadság rálapátol imígyen. "És a XXI. század küszöbén megfo galmazott nostradamusi jóslata - látszatra és részben - bevált, mert jött a New York-i ikertornyok és a Pentagon elleni repülőgép-támadás, az aljas madridi vonatrobbantás és a könyörtelen beszlani iskolafoglalás?"  Nem erről, rég nem erről van szó! Olyan tárgy ill. fogalom, mint "A Nyugat" immár nem létezik! Ez nem Görögország miatt van, de a görögországi helyzet kapcsán válik nyilvánvalóvá. A nyugati civilizáció alkonyáról Oswald Spengler elmélke dett talán a legbehatóbban. Szerintem mégis abban tévedett hogy "A Nyugatban" gondolko dott ő is. A civilizációkról alkotott világképe pedig tévesnek bizonyult. A kultúrákról szólván arra a következtetésre jut, hogy "... amikor eléri célját ... hirtelen megmerevedik, elsorvad, vére megalvad, erői megtörnek - civilizáció lesz belőle ... S e civilizáció, mint valami viharvert faóriás az őserdőben még évszázadokon, vagy évezredeken át meresztheti ily módon korhadt ágait az ég felé; ez a helyzet Kínával, Indiával és az iszlám világgal."  Már látjuk, egyáltalán nem ez a helyzet, pláne az iszlám világgal! De mi van valójában "A Nyugattal"?

Spenglertől származik a "kultúrmorfológia" kifejezés is. Ha jól kapiskálom, azt érti alatta, hogy a társadalmak ugyanúgy megöregednek mint az ember és ebben az állapotukban  korhadoz nak, akár évezredeken át, majd békésen kimulnak. Spengler a jelek szerint nem vonatkoztatta önmagára az emberi kifejezésmódnak azt a tulajdonságát, hogy minden hasonlat sántít és néha nem csupán az egyik lábára. A társadalom szervezetét nem csupán az "öregedés" génjei bonthatják le, ünnepélyes lassúsággal, hanem - mint az egyes ember - megbetegedhet. Megbetegedhet például olymódon hogy "szöveteiben" rosszindulatu gócok, majd áttétek (metasztázisok) keletkeznek. Egy ilyen társadalom is joggal igényt tarthat a beteg státusra, de betegségét voltaképp a benne kifejlődő idegen test, másszóval (nem szövetbarát) idegen kultúra, idegen civilizáció okozza. Az "alkony" ez esetben nem békés elmulást jelent, mint egy "egyébként egészséges" öregembernél, hanem a gazdaszervezet, a gazda-civilizáció élethalálharcát (immunreakció) az idegen civiizációval szemben.


Ez a szövetidegen civilizáció adott esetben a fentebb említett uzsoracivilizáció, amely egyáltalán nem csak "A Nyugat", de az egész világ betegsége, a globális élősködő, valóságos világpolip.

Idáig érve eldönthetjük, elkezdünk e "zsidózni", vagy  homályosra maszatoljuk a mondanivalót. Szerintem beszéljünk inkább világosan...

Az elemzést "A Tőke" tulajdonságaival kell  folytatni, mert kezdeni Marx kezdte... "Úgy vélte, hogy a zsidók “antiszociális természete” társadalmi és gazdasági eredetű. Rengeteget tett azért, hogy olyan új kifejezések, mint a “‘pénz-zsidó”, “pénzhatalom” és “zsidókérdés” gyökeret verjenek a modern, általa egyszerűen “tudományosnak” nevezett gondolkodásban. Később a zsidók e kollektív megbélyegzését terjesztette ki egy egész társadalmi csoportra, a teljes tulajdonos középosztályra (a burzsoáziára). Marx arra jutott idővel, hogy a társa dalomra ártalmas elem, az őt annyira felháborító “pénzhatalom” megtestesítője nem csupán a zsidóság, hanem az egész burzsoázia. Szóval tetszenek érteni ugye? Nincsenek faji adottságok. A zsidóság a társadalom, a körülmények áldozata. Hogy is fejezte ki ezt Madách?"...Mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt." Ám "marxtökén" meg a lírán már túl vagyunk. Nem mi minősítjük őket! A zsidók definiálják önmagukat kiválasztott népnek. Állam-álmodójuk Herzl Tivadar fejtette ki, hogy e nép voltaképp faj, amely még szagától sem képes megszabadulni, nemhogy parazita természetétől. Ő jelentette ki, hogy harcukat hol mint forradalmárok, hol mint a szörnyű pénzhatalom birtokosai vívják. Ezt nagyon jól tudják az iszlám civilizáció harcosai és éppen nem "korhadnak", hanem harcolnak.

Tudós rabbik jelentik ki sorra - rendre, hogy a gój milliárdok csak azért vannak, hogy a kiválasztott milliókat szolgálják. 


Ezek után vegyük szemügyre, hogy létezik e egyáltalán európai civilizáció?  Igen! Létezik, az állandó körforgás: a születés, kiteljesedés, hanyatlás, elmúlás, ujjászületés pillanatnyi állapotá ban. És itt térünk át a görögökre.

Tudjuk, hogy mai civilizációnkat, a római civilizáción keresztül, a görögöktől örököltük. Tőlük ered szinte minden, ami "emberi". Nem véletlen, hogy "a" civilizációk harcát tulajdonképp a görög  civilizációnak a zsidó civilizáció elleni harca testesíti meg, amely mintegy két évezrede ma is tart! Igen! A harc a görög szellemiség megsemmisítéséért folyik, amely magában foglalja a szépséget, a jóságot, az okosságot és a szabadságot, mint örök emberi emberi princípiumokat.

A görögök históriája banális, mint Európa és a világ többi népeié. Túlköltekeztek. Hogy mihez képest? Azokhoz az kamattörlesztésekhez képest, amelyeket a világ uzsorása Shylock követel tőlük. Mire is? Hát arra, hogy a fizetés által növeljék adósságukat és örökre adósrabszolgái maradjanak.

Persze Shylock már nem személyesen sanyargat. Miért is tenné, ha olyan szolgái vannak mint Angela Merkel. Az ő köreiből származnak az alábbi kritikák és ötletek.  "Nemrég a Bild című német lapban üzent Görögországnak a berlini kormánykoalíció két politikusa. Josef Schlar mann, Angela Merkel kancellár CDU-jának egyik vezető tisztségviselője, valamint Frank Schaeffler, a szabad demokraták gazdasági szakértője kifejtette: aki túl sokkal tartozik, annak mindenét (!) el kell adnia, hogy kifizesse hitelezőit, így Görögország is kiárusíthatná vagyonát a válságból való kikecmergés érdekében. Az újság a következő címmel jelent meg: "Adjátok el a szigeteiteket, csődbe ment görögök - és az Akropoliszt is!"  Ez már valóban nem Hitler III. Birodalma, hanem az a "Németország", ahol rasszista zsidóink Konrád György és Kertész Imre jól érzik magukat...

A zsidó pimaszság persze nem éri be ennyivel. Május 26-án maga Christine Lagarde asszony az IMF vezérigazgatója leckéztette Hellász népét, hangsúlyozván "... a görög társadalomnak önmagán kellene segítenie azzal, hogy mikndenki rendszeresen befizeti az adót ... A Valutaalap nem szándékozik enyhíteni a segítségnyujtás feltételeit ... bár megannyi görög nehezen jut hozzá olyan szolgáltatásokhoz mint az ... egészségügyi ellátás ... Példaként említette, hogy egy kis nigériai falu gyermekei ... akik naponta csak két órát tanulhatnak, sokkal nagyobb segít ségre szorulnak mint a görögök..."  Lám, így látják és "kezelik" problé máinkat Brüsszel zsidajai. Dehát mit jelentene, ha a görögök szót fogadnának neki? Hát azt, hogy még kevesebben, még nehezebben jutnának pl. egészségügyi ellátáshoz.

Nos, a jelek szerint ezt nem akarják a görögök. Persze kérdés, kihúzzák e a kést a csizma szárból? Pedig ezt a mozdulatot alighanem meg kell tenni, előbb vagy utóbb. Hogy miért?

XIV. Lajos a napkirály pénzügyminisztere Colbert szerint „Az adózás lényege, hogy úgy kopasszuk meg a libát, hogy minél több tollhoz jussunk minél kevesebb sziszegés árán.”  Colbert bölcs ember volt. Lagarde, ill. a magafajták nem azok. Számukra a gójok meg kopasztása nem elég. Áldozatuk kínzásában és megalázásában lelik kedvüket. Kérdés, meddig tehetik?

Ami Görögországot illeti: "Leálltak a 130 milliárd eurós nemzetközi hitelprogramhoz kapcsolódó megállapodásban rögzített reformok - írta pénteken a Süddeutsche Zeitung. A német lap szerint az átmeneti kormány csaknem teljesen cselekvésképtelen, a februárban elfogadott hitelprogramhoz kapcsolódó előírásokat pedig egyáltalán nem tudja teljesíteni."Előbb utóbb napirendre kerül a kérdés: az EU vonakodó tagállamaiban be kell e, be lehet e vetni az európai csendőrség "terrorelhárító" terroralakulatait. Ehhez persze valami ürügyet kell fabrikálni Ilyen lehet pl. a tömeg erőszakos fellépése a "szabad és demokratikus görög állam" valamely intézménye ellen, stb. Egy ilyen akció késleltetheti az Európa testében élősködő daganat, az EU, szétesését, de meg nem akadályozhatja.

Sz. Gy.