Reggeli csevely - "néptársak" nyégyszemközt.

Konrád és Verebes beszélgetnek. Mit beszélgetnek? Éldelegnek! Szeretik egymást. Téma a nagy író aktuális közérzete. Igazi szombat reggeli téma az egyik legnézettebb tévéműsorban. Konrád filozófikus magasságokból indít. Az ifjúkor sajátja az álmodozás, a férfikoré a cselekvés, az öregkoré pedig az elmélkedés. Verebes nyomban tódít. A nagy író egyik prózai művéből jeleníti meg előttünk amint a nagy író sokdioptriás lencséjén a felhőket nézegeti miközben a világmindenség föléje borul. [Az ég nem szakad rá.] Csupa fény és derű minden. A mosoly országa vagyunk - majdnem. Konrád úgy vélekedik, jó hogy már "nem ölnek gyermekeket" és a jövőben sem fognak! Hát persze még nem fenékig tejfel minden. Az ujságos standok egyikénél - másikánál még nem kaphatók olyan sajtótermékek, amelyeket pedig buzgóbban kellene terjeszteni. Viszont megtalálhatók olyanok, amelyeknek nem szabadna ott lenniük. Szóval a "sajtószabadság" körül még nincs minden rendben. Na meg az ujságárusok arckifejezése. Abban is van valami nyugtalanitó. [Bosszantó szeplők ezek Judapest fényes ábrázatán.]

Ami Konrádot illeti, nem passzol a beszéd, se így - se úgy.

Az író tollával cselekszik. Eszerint Konrád még a legszebb férfikorban van. Persze a férfikornak is vannak korszakai. Konrádnál is elkülöníthetők ilyenek. Egy időben a könnyüdrogok népszerű sítése, ill. legalizálása érdekében koptatta tollát. Ez a vetés, miként a vadkender, szépen zöldell. Az író joggal hanyatt dőlhetne, hogy átadja magát a szemlélődésnek, az elmélkedésnek.

De nem ezt teszi. Tolla csöndesen perceg továbbra is. Alóla veszedelmes betühangyák kelnek életre. Az író már nem könnyüdrogokkal, hanem világnézettel, világlátással házal, vagyis olyan szemüveget kínál amin keresztül, mi gójok, azt látjuk amit velünk láttatni akar. Konrád "kozmikus vakságot" szeretne nálunk előidézni. Mi azonban jobban szeretjük Vörösmartyt, mint Konrádot és tudunk disztingválni.

Nézd a világot, annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalul, festett egekbe néz.

Kár tehát a gőzért. Erre a bóvlira nem vagyunk vevők. De nem csupán erről van szó. Krisztus is megtehette volna, hogy prédikációba fog: híveim, ne vásároljatok a kúfároktól. De nem ezt tette, hanem "kötélből ostort fonván kihajtá őket a templomból". A liberalizmus legveszélyesebb mérge a "marketing". A döntést nem lehet a piacon őgyelgőkre, főleg a gyermekekre, a fiatalokra bízni. Marokba kell fogni a kötélostort.

Hála az Internetnek az ember már képes magát "egyidejüleg" beleélni a való világba. A kozmikus vakság immár jellemhiba. Annak előidézése pedig bűn - kútmérgezés!

Az, hogy "nem ölnek gyereket", úgy értendő, hogy Magyarországon, Judapesten, nem ölnek zsidógyerekeket.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Konrád hitsorsosai, "néptársai" [Herzl], ne öldösnék, ne öldöshetnék a gyermekeket - máshol, példáúl Palesztinában, vagy Libanonban. De "képzelegjünk" tovább. A Világon többmilliárd ember éhezik és közülük mintegy nyolcszázmillió áll az éhhalál küszöbén. Ezek javarésze ártatlan kisgyermek. Mit lát a könyörtelen égen az az anya, akinek ölében épp meghal kisgyermeke? A szelíden kergetőző bárányfelhőkben gyönyörködik - á la Konrád?

Ha jól hallottam a legszívesebben lovagolt vesszőparipát, a "gyűlöletbeszédet" ezúttal nem lovagolták. Ezért szóbahozom én.

Ha valaki "újbeszélül" beszél és "duplagondol" módban gondolkodik [Orwell] maga is meghülyűl a végén. Szerfölött érdekes, hogy ezen fogalomról mit ír [zagyvál] a Wikipédia.

Ha a gyűlölet szubjektív okból keletkezik, vagyis alaptalan, érzelmi zavarnak minősül, kezelése a pszichológia, ill. a pszichiátria hatásköre. [Világos. Így gondolkodtak az ellenzékiekről a Szovjetúnióban is. Kezelésüket meg is kapták...]

A gyűlöletet kiválthatja objektív ok is: "a gyűlöletet kiváltó személy agressziója, vagy egyéb magatartása". És a gyógymód? Nahát ez a jellemző a "wikipediális", vagyis liberális gondolkodásra. Szó szerint idézve. "Objektiv [megalapozott] gyűlölet esetén, szélsőséges esetekben, a bünűldözésnek, az áldozat védelmének, jut szerep."

Tehát! Ha agresszió, vagy egyéb magatartás, másokban gyűlöletet vált ki és a gyűlölet szélsőséges formát ölt [az agresszorral való hangsúlyos, vagy pláne tevőleges szembeszegülés mindíg szélsőséges] az agresszor válik áldozattá és becses személye, ill. agresszója (!) igényt tarthat a "bűnüldözés" segitségére.

E jellegzetes [talmudi] logika és "erkölcs" alapján gyilkolják a Markawa harckocsikon űlő "áldozatok" a "szélsőségesen gyűlölködőket" köztük az asszonyokat és a gyermekeket is.

Nemrég emlékeztem meg Amerika - szintén "néptárs" - volt külgyminiszterasszonyáról aki kijelentette, hogy az Irak elleni embargó mérlege annak ellenére pozitív, hogy az egyik serpenyőt ötszázezer, éhségtől és nem kezelt betegségektől elpusztult, kisgyemek teteme nyomja. Hogy pontosabban fejezzem ki magam: ezt "elfogadható politikai (!) árnak" minősitette a vérszomjas szuka.

Ez a logika, ill. "erkölcs" azonban nem egyedülvaló a világon. Vannak másféle logikai rendszerek, ill. erkölcsi felfogások is.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy nincs olyan isten az égben, aki - amely megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy kiválasztott néppel [Ó és ÚJ] szövetségeket kössön más népek rovására, főleg olyképpen, hogy más népeket a kiválasztott "kezére ad". Ez az arány ma tizenötmillió a hat és fél milliárdhoz. Azok az elmebetegek, akik azt hiszik, hogy a pénz és a cselszövés képes lesz erőt venni a sokaságon, tévednek.

Úgy vélem, a kertész nem gyűlöli a kártevőt, amikor permetez, hogy fája gyümölcsöt teremjen, legfeljebb utálja. A kettő nem ugyanaz.

Sz. Gy.

A nyolcadik csapás. Harmadik felvonás [befejező rész].

Egyiptomot tíz csapással sújtotta az Úr [Jahve úr]. A dolog úgy esett, hogy
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

Egyiptomnak a zsidók miatt kellett faszolnia [hát persze, mi másért, merthogy fogságban tartották az Úr kiválasztott népét...]. A Fáraó belátta, jobb a békesség, hát elbocsátotta őket.

Minket "csak" a nyolcadik csapás sújt, de az régóta. és nem akar szünni, jóllehet mi senkit sem tartunk fogságban, sőt szivesen szárnyra bocsájtanánk mindenkit. [Példáúl az olyanokat, akik külföldön szeretnek cirpelni és "itthon" zabálni és piszkolni.] Mégis itt legelnek. Az első példányok keletről jöttek [vissza], 1944-től kezdődöen, a felszabaditó szovjet csapatokkal együtt.

Az első felvonás az államositással kezdődött. Ennek során "állami" tulajdonba kerültek a gyárak, a bányák, a nagybirtokok, az értékesebb házingatlanok, stb. A tulajdonosi jogosultságokat [birtoklás, rendelkezés és a haszonvétel] azonban a sáskák gyakorolták. Nyilván elsősorban ők jártak és laktak jól. A első felvonás második szinében a paraszti közép és kisbirtokokat rabolták el a parasztoktól a "téesz-mozgalom" keretében. A parasztok névleges tulajdonosok maradhattak, ha beléptek, kivéve a "kulálokat". [Ez egy importált kifejezés. A sáskák hozták magukkal keleti élőhelyükről.]

A második felvonásig több évtized telt el. A szovjet csapatok kivonultak, de a sáskák és azok leszármazottai maradtak. Ők hozták szinre a második felvonást, amelynek fejezetcíme "rendszerváltás" volt. Ennek során a sáskák és leszármazottaik a korábban általuk államositott, ill. szövetkezetesitett vagyon jelentős hányadát "külföldi" vásárlók tulajdonába seftelték. Az esetek egyrészében a külföldi vevő csak strómankodott, az igazi vevő valamelyik sáska, vagy leszármazottja, volt. A vagyon másik, ugyancsak meghatározó, hányadát [szarért - hugyért] maguknak privatizálták. A "külföldi" vevő, ill. a "honi privatizátor" államkölcsönt is kaphatott, hogy kedve szottyanjon a kótyavetyén magyar javakat szerezni. Ami kis készpénz az államnak jutott, azzal a pénzkezelő szervezeteket uraló sáskák rendelkeztek. "Össz-sáska relációban" ez azt jelenti, hogy a sáskák voltak az eladók és a vevők egyaránt. Az üzleten senki sem vesztett - a szerződő felek közül - hiszen nemcsak a holló okos. A sáskák sem vájják ki egymás szemét.
Persze voltak akik rosszul jártak. A kevésszámú egykori gyártulajdonos és földbirtokos, valamint a nagyszámú, mintegy kilenc és félmillió, egykori munkás és paraszt, "szellemi dolgozó", ill. ezek leszármazottai.

A nagy kopasztások után a nemzeti összvagyon kissebb hányada még ezen abszolút, de csendes, többség kezén maradt. Arról a vagyoni hányadról van szó, amelyet a sáskák, szocialista korukban, "személyi tulajdonnak" minősitettek és tulajdonosaiknál hagytak, mert még volt egyéb zabálnivaló. [Lásd fent.]

A harmadik felvonás már megkezdődött! Ennek sorsán a sáskák a milliók személyi tulajdonát fogják felzabálni. A kártevőknek közös tulajdonságuk a csillapithatatlan mohóság. Ez jellemző a sáskákra is. Tulajdonképp nem tehetnek róla... De mégis!

Az első és a második felvonás után már lement a függöny. Nincs róluk mit beszélni. Tudjuk, mi történt, hogy történt. Közhelyszámba menne minden szó. Azazhogy hideg vizet lehet rá inni - a büfében.

Csakhogy! Az első és második felvonás úgy is elképzelhető, mint a harmadik felvonás előjátéka. Pontosabban elképzelhető volna, ha mi - díszmagyarok - nem lennénk "fogyatékkal élők". Emlékezőtehetségünk és fantáziánk ugyanis nincs!

Az első és második felvonás kevesek roppant meggazdagodását és milliók elszegényedését eredményezte. A szegénység folytán kerül az egyén abba a kilátástalan, szorongatott, szorongásos, állapotba amelyben elvesziti józan itélőképességét és fogékonnyá válik a szirének énekére. Engedi hogy sorsa a szirtek felé, majd közé sodorja.

Az új jelzáloghitel "offenzíváról" van szó! Arról, hogy néhány százezer forintos adósság miatt a "rossz" adós elveszítheti maga és családja, köztük gyermekei, feje felől az egyetlen menedéket, a lakást. Az offenzíva = harc! A szociál - liberál - judeo - bolsik rágyujthatnak kedvenc dalukra [tán' már zümmögik is]: "Ez a harc lesz a végső".

Az "írástudók" pontosan tudják, miről van szó, de nem kiáltanak! Nem kiáltanak mert már azon jár az eszük, hogy férhetnek közelebb a Fidesz - vadászat után, a teritékhez maguk is.
Ebben a tülekedésben különösen visszataszitó a "jogvédők" viselkedése. Őket az egyetemeken arra tanítják, hogy a bűnözés elleni harcban a legeredményesebb módszer a megelőzés.
Mit tehetnének? Sokat!

a) Élhetnének a "jogpropaganda" eszközeivel.
b) Követelhetnék, hogy a meddő vitáktól hangos "T. HÁZBAN" a honatyák és a honanyák egy percre fogják be a pofájukat, szálljanak magukba és gondolkodjanak el azon, mit mulasztanak.
c) Kezdeményezhetnék, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az uzsora e legveszélyesebb és legundoritóbb formájával szemben.
d) Kopogtathatnának az Alkotmánybíróságnál. Hátha valamelyik kazuisztikától szikkadt agyban feldereng egy gondolat és a renyhe újjak, belekotorva a "láthatatlan alkotmányba", kihalásznak onnan valamit, ami használható.
e) Morvai Krisztina is bedobhatna egy akkora rikácsot, mint amit akkor csapott, amikor megnézték valamelyik árúházban a kézitáskáját.

Tudomisén mit lehetne tenni, de őrjítő ez a sunnyogás! A "tudomisén" persze csak a jelenlegi állapotomat, ill. hangulatomat tükrözi. Azért próbálok kitalálni valamit.

Sz. Gy.